„A kolibri mint archetipus egyike annak a négy érzékelési szintnek a sámánizmusban, amelyeken keresztül a világot érzékeljük. Ezek a szintek megfelelnek a rezgés és a fény megnyilvánulásának négy területének: a fizikai világnak (testünk), a gondolatok és eszmék birodalmának (elme), a mítosz birodalmának (lélek) és a Szellem világának (energia). Ezek egymásba vannak fonódva, mint a fészek egyes részei, kezdve a legbelső fizikai testtel, amelyet a mentális test, a lélek és a spirituális test vesz körül legkülsőleg, mindegyik beburkolva és informálva a benne lévőket.
A Kolibri egyike annak a számos fontos archetípusnak, amelyet a Laika az Univerzum szervező elveként tisztel. Az egyes csakráinkba magként elültetett archetípusok a velük való kapcsolatunk alapján növekednek és fejlődnek. A Kolibri a hatodik csakrához, vagyis a „harmadik szemhez” kapcsolódik, amely a homlok közepén található. Ez az a központ, ahol az isteni lakozik bennünk, és ahol megtapasztaljuk a mindennel és mindenkivel való kapcsolatunkat – azzal együtt, hogy tudatában vagyunk annak, hogy örök lények vagyunk. Ha ez a csakra eltömődik, spirituálisan arrogánssá válhatunk, tudunk ugyan tényeket a szentről, de nem gyakoroljuk azokat.
A felébredt harmadik szem lehetővé teszi a sámán számára, hogy tudja, ki ő. Tudást ad neki a múltról és a jövőről, és lehetővé teszi számára, hogy alternatív sorsokat képzeljen el. A felébredt harmadik szemmel rendelkező ember minden vágya valóra válik, és ha több gyógyítónak ugyanaz a víziója, akkor az a bolygó számára is valóra válik. A hopik vénjei és az inka gyógyító férfiak és nők hasonló tanácsa meditációban ülve képzelik el, milyen világot szeretnének, hogy dédunokáik örököljenek.
Az északi irány archetípusaként a kolibri az epikus utazáshoz szükséges bátorságot képviseli. A látszólag nem repülésre termett kolibrik minden évben átvonulnak az Atlanti-óceánon Brazíliától Kanadáig. Amikor úgy érezzük, hogy nincs elég időnk, pénzünk vagy tudásunk ahhoz, amire vállalkozunk, hívjuk a kolibrit, hogy adja meg a sikerhez szükséges bátorságot és útmutatást. A Kolibri soha nem veszíti el az irányérzékét vagy a lendületét, hogy előre haladjon, és soha nem gondolkodik azon, hogy van-e elég élelme vagy ereje az útjához.
A Kolibri érzékelési állapota a lélek állapota. Ennek a szintnek a nyelve a kép, a zene, a költészet és az álmok – ez a mítoszok birodalma, ahol a lélek megtapasztalhatja önmagát egy szent utazáson. A mítoszok birodalmában mindannyian olyanok vagyunk, mint a kolibri, egy nagy utazáson, és vágyakozunk arra, hogy csak az élet nektárjából igyunk.
A lélek szintjén a dolgok azok, amik valójában: a szent kifejeződései. Egy ház nem egyszerűen tető a fejünk felett, hanem otthon. A házastárs nem pusztán egy olyan személy, akivel megosztod a háztartási és gyermeknevelési feladatokat, hanem egy kiválasztott társ, egy útitárs egy nagy utazáson. Ebben az állapotban képesek vagyunk megérteni a másokkal való kenyértörés fontosságát, és azt, hogy a mi hasunk soha nem lehet megfelelően tele, ha mások éheznek a világban.
A kolibri szintjén a beszélgetések felszíne alá figyelünk, és meghalljuk rejtett üzeneteiket. A betegséget úgy értelmezzük, mint a figyelmeztető lámpát, amely jelzi, hogy valamire oda kell figyelnünk, és nem csak a tünetet kezeljük. Ha migrént tapasztalunk, megkérdezzük magunktól: „Milyen gyógyulásra hív ez a fejfájás?”. Lehet, hogy kevesebb csokoládét kell ennünk, gyógyszereket kell szednünk, és nem szabad tovább stresszelni magunkat. Az is lehet, hogy a fejfájásunk gyógyításának útja egy nagyobb utazást foglal magában: Talán el kell hagynunk egy boldogtalan kapcsolatot; talán itt az ideje, hogy elköltözzünk egy távoli vidéki területről, ahol nem találunk munkát, vagy nem tudunk közösséget teremteni; vagy talán el kell engednünk a szüleinkben való csalódottságunkat és az irántuk érzett haragunkat, valamint a félelmünket, hogy olyanok leszünk, mint ők. A fejfájást a lélek megjavításával hozzuk rendbe. Meglátjuk azokat az utakat, amelyek visszavezetnek minket az egészséghez, és gyógyító útra indulunk. Ezért van az, hogy a vizualizáció sokkal erőteljesebb, mintha csak megerősítéseket mondogatnánk.
Amikor biztosítani akarjuk, hogy a jövőnk kívánatos kimenetelű legyen, a kolibri szemével kell néznünk és ebböl az állapotból megteremteni a valóságunkat.“
Alberto Villoldo
